Kihúztam a fülemből a fülhallgatót és már nyitottam a számat amikor a mellettem ülő megszólalt:
- Lassan a szállásra érünk és van egy rossz hírem.. - Ez eléggé rosszul kezdődik..
- Micsoda? - kérdeztem aggodalommal.
- Ennek egyáltalán nem fogsz örülni..
- Bökd már ki! - ripakodtam rá. Ahogy láttam eléggé meglepődött. - Ne haragudj..csak kérlek mondd már.
- Ameddig aludtál meg lett beszélve a szobák elrendezése. Mire ide ért a tanár addigra meg lett beszélve a többi ember között, minket nem avattak be. - MICSODA?!?
- Na, ne..
- De.. egy szobában kell kihúznunk öt napig. - Ahogyan ezt kijelentette megfejeltem a busz ablakát és ránéztem. Arcán láttam, hogy bűntudata van, de, hogy miért? Kitudja? Ha már így alakult megkérdezem és próbálom a legjobb arcomat mutatni..Próbálom.
Meglátta, hogy figyelem és a kezét kezdte nézni ami az ölében pihent összekulcsolt ujjakkal.
- Mi a baj?
- Hát tényleg akarod hallani? - Jézus mi jöhet még?!
- Természetesen.
- Nagyjából két napja volt egy buli..
- Mindenki bulizik nyár végén?
- Hallgass végig!
- Hát jó..
- Nos, ahol ,,kicsit" - mutatta az idéző jeleket az ujjaival. - Becsíptem és táncoltam egy lánnyal.. - Éreztem, ahogyan sápadok. Összeálltak a fejemben..én az előző bulin Dylan-nel táncoltam. Ez nem hiszem el! - Azt hiszem te voltál az..
- Már rájöttem..ebben a pár napban ezen gondolkoztam egyfolytában. - Ekkor belénk csapot a felismerés..
-Szerinted történt valami más is a táncon kívül? - kérdezte. Ahogyan rám nézett egyszerűen összeszorult a gyomrom és nagyjából tíz másodpercig nem tudtam megszólalni. Felvonta a szemöldökét és akkor kaptam észbe.

- Na erre nem tudok ésszerű választ adni.. Ha történt is valami akkor nem tudunk mit tenni. Már megtörtént. - Bólintott, egy csöppnyi szomorúságot véltem felfedezni a tekintetében, mintha Ő nem ezt a választ várta volna tőlem.
- Őhm...hát..akkor próbáljuk meg felidézni, hogy mi is történt.
- Jó..szerintem is. A barátaimat is felhívhatnám amikor a szálláson leszünk este.
- Ugyan ezt teszem majd. - Még vetettem rá egy pillantást. Furcsállottam, de mosolyogva fordultam el tőle, hogy továbbra is figyeljem az unalmas tájat.
Már egészen szürke volt az ég, amikor megérkeztünk a szállásra. Kedves utazó társammal hátra mentünk a csomagokhoz. Nagyjából öt perc múlva meg is kaptuk őket és mehettünk fel a szobánkba. Természetesen a miénk volt a legfelső szinten a három emeletes épületben.
Teljesen elkülönített, elzárt rész. Kicsit frusztrált ez, hogy egy fiúval kell aludnom egy szobában, de végül is úgy ahogy jól elvagyunk..vagy mégsem? Felmentünk a lifttel és oda álltunk az ajtó elé. Egymásra néztünk, vettem egy mély lélegzetet, majd benyitottam. Nem volt olyan nagy a szoba - két ágy, egy fürdő, két hosszúkás szekrény, konyha. Dylan lerakta a dolgait és leült velem szemben.
- Nos, kezdhetjük? - kérdezte.
- Igen. - vettem elő a telefonom.
Sziasztok!
Remélem eddig tetszik mindenkinek!
Ha igen kommenteljetek, nyomjatok egy ,,+1" gombot és várjátok a következő részt! :)




